2018. január 19., péntek

Az elnökasszony

Homonnay Gergely: Az elnökasszony
A bundás választás






                                                                                                           

"Tekintélyt parancsoló nézésem és járásom minden kétlábút megbabonázott."






Erzsébet Fenevadova a bundás királynő igazi jelenség lett. Ahogyan a stílus és az egész arculat, amit Erzsi, a macska köré, mögé sikerült építeni, valami zseniális. Tökéletes görbe tükör nekünk kétlábúaknak, lenyűgözően szellemes formában.


Elkötelezett híve vagyok ennek a szőrös fülű bajszos dívának, aki az ország legbefolyásosabb és legszebb macskája. Szeretem, nyomon követem a tevékenységeit, véleményét, így nem is volt kérdés, hogy az új történeteit is érdeklődéssel vártam. Bizony néha jól esik ilyen könnyed, humoros könyvet olvasni. Talán kis adagokban fogyasztva még hatásosabb is, mint egyben végig olvasva. Ha valaki pedig a szavak mögé lát, a rejtettebb tartalom is felsejlik neki. Jól felépített, az elsőnél talán még olvasmányosabb, gördülékenyebb, emellett olyan témákat feszeget, amelyek fontosak lehetnek a mindennapjainkban, számunkra is. Szórakoztató, imádom amit és ahogy fecseg. Véleményét és bölcs meglátásait szókimondóan tolja az arcunkba, humoros formában. A nyelvezet igazán laza, vagány, de nem lépi át azt a bizonyos határt. Tagadhatatlanul van egyfajta bája az egész könyvnek. Ha valaki egy humoros, kedves és mosolygós regényre vágyik, napi eseményekkel megtűzdelve Erzsébet jó választás. Szavazzatok rá!


Gergely nagyon jól ír vagy Erzsébet diktál csodásan? Lehetetlen eldönteni, ám emellett olyan témákat feszeget, amelyek elkerülhetetlenül foglalkoztatják az egyszerű, mindennapi kétlábúakat is. Engem eleinte kicsit zavart, hogy néhol politizál egy picit. Azonban ez tényleg megkerülhetetlen, sajnos az élet része. Fontos része, teszem hozzá. Olvasás közben határozottan megerősödött bennem, nagy szüksége van az embereknek a ciculinra, annak áldásos hatásaira. Idegeinket nem csak a hülye főnök, vagy az élet mindennapi viharai tépázzák... tesznek erről nem is keveset politikusaink is. Bár, nagyon úgy tűnik ezt ők nem veszik észre, illetve szarnak ránk. Lásd most frissiben a vásárhelyi papot és a további bicskanyitogató történeteket a polgármesteri szék körül. Ez csupán egy város kicsinyke hazánkban... Ilyenkor minden jó érzésű magyar csak bólogatni tud Erzsikével: inkább legyen a Pancho Aréna teli púderillatú macskaalommal, és legyen ez a világ legnagyobb macskaszaratója.

A ciculin a mindennapok túléléséhez, elviseléséhez egy egészen egyszerű és olcsónak mondható gyógyszere. Kell a léleknek valami gyógyír. Erzsébet könyve ehhez is segítség. Nem csak a napi aktualitások, vicces kis esetek leírása miatt. A humoros és véres galamb vadászat vagy Gergely és
a főzőiskola történetei mellett megismerjük közelebbről Rogáncili és Mazsi boldogságát is. Nekem kifejezetten azok a történések tetszettek jobban, ahol mi emberek is lényeges szerephez jutottunk.
A takkernő több helyen is főszerephez jut, ahogy a porszívó is, de a hörcsögös rokon szinte élt, megjelent lelki szemeim előtt olvass közben. A nagyi pedig önmagában egy bájos és bölcs jelenség lehet. Az ő életének meséje volt zseniális még. Itt némi korrajz is felsejlik a szocializmusról. Tetszett, hogy a lezárás röviden, de merészen meséli el Gergely félelmeit és betegségének történetét. Félelmetes abba belegondolni, ami történt. Nem megy át drámába, nem akar könnyfakasztóan hatásos lenni. Mégis szívet szorongató olvasni a történteket. Számomra ez volt még kiemelkedő része a kötetnek.


                                                                                                       
"A dorombolás oldja az idegállapotot, sőt, állítólag a vérnyomásra is kedvezően hat, az emberére is."

Az elnökasszony most is hozzá bűbájos formáját amit csak Ő tud. Erzsébet továbbra sem rejti véka alá a véleményét, bátran mondja ki amit érez, gondol. Remekül mutatja be a macskanépet, a macskák lélektanát. Azt, hogy miért is olyanok amilyenek. Ahogyan minket, kétlábúakat is pontosan és hitelesen ábrázol. Ismét jókat nevettem és megkedveltem az Elnökasszonyt bölcs meglátásaiért. Az pedig vitán felül áll, hogy mennyire harmonikus kapcsolatban élnek ők Gergellyel.




Szóval engem megvett magának ezúttal is. Talán az az egyik rejtett titka, hogy sokan azt vélik, nekik erre nincs szükségük. És ezzel mekkorát tévednek! Mindenkinek el kellene olvasnia, jót tenne a lelkének. Mindentől függetlenül, ha cicapárti, ha nem, és ha ne tán inkább a kutyákat részesíti előnyben, akkor is. Állatszeretőknek különösen, de volt és jelenlegi cica tulajdonosoknak is ajánlom. Az illusztrációk ismét zseniálisan nagyon jók!


A fülszövegből:

Az Elnökasszony által vidámság költözik majd végre a világba, nem lesz gyűlölködés, széthúzás. Mindent elsöprő kormányprogramja mellett egyedi és sziporkázó macskahumora erre a garancia.
Képek Erzsi Facebook oldaláról
Erzsi for President!








Libri, Budapest, 2017
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332336 · Illusztrálta: Zsiga Laura


2018. január 18., csütörtök

Teaszünet-díj

Teaszünet-díj





 



„A tea főzete a legédesebb harmat a mennyországból.” 😉

Lu Yu kínai bölcs



A Gabó olvas blog díjat kapott! A díj neve Teaszünet-díj, és a Könyvkuczkó bloggerétől kaptam. Köszönöm szépen Neki és mindenkinek a megtisztelő figyelmet, különösen azoknak, akik évek óta rendszeresen követik, kísérik figyelemmel és olvassák az ajánlóimat immár több mint 5 éve. Hálás köszönetem minden kiadónak a támogatásért!

Komolyra fordítva a szót, jöjjenek a szabályok:


1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod! +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!



Egy Fodor Ákos haikut választottam jellemzésnek, szerintem tökéletesen illik rám:

Summa.

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.



                                                                           






Íme, a kapott kérdések:


1. Mi volt a fő motivációd a blogolásra?

Önkifejezés, megmérettetés, kihívás és kíváncsiság egyszerre.


2. Melyik a kedvenc könyved és miért?

Egyet nehéz kiemelni, hangulatfüggő, és most éppen valamiért a Funtineli boszorkány jutott eszembe Wass Albert-től. Ő mindenképpen top listás nálam.
PS: A Gustav-szonáta, mint friss olvasási élményem, mindenképpen mondanám még és Oravecz Imre: Ondrok gödre családregénye is a szívem csücske.


3. Ha visszamehetnél arra a napra amikor elkezdted a blogod és adhatnál egy tanácsot magadnak mi lenne az?

Csak bátran! Csak az igazat! "Tiszta szívvel"

4. Mi a kedvenc helyed Magyarországon belül?

Eger! Talán a sok gyerekkori élmény, kaland is ideköt, mivel egyik unokatesómék itt éltek. Így aztán alaposan bebarangoltam, megismertem a várost.


5. Milyen új dolgot tanultál legutóbb?

Néha a semmit is jól el lehet adni, főleg, ha neved is van hozzá. Ez a neves írónő új könyve olvasása után jutott eszembe.


6. Ha a múltból vagy jelenből beszélgethetnél bárkivel, ki lenne az?

Múltból: Szabó Lőrinc vagy Kosztolányi Dezsővel egy tea mellé szívesen leülnék beszélgetni. A jelent inkább próbálom megélni. Szerencsére sok író van, akit barátomnak mondhatok.


7. Ha bármilyen hivatást választhatnál a világon, mi lenne az?

Az USA elnöke? Komolyabban: lennék könyvkiadó-szerkesztő.

8. Mi a kedvenc tárgyad?

Talán a magyar nyelv és irodalom, történelem, de ez azt gondolom nem meglepő, ha tantárgy. Van egy lovacska szobrom, amihez igen kedves emlékek sora fűződik. Akitől kaptam, a személy is kedves.



                                                                                         


Az én 8 kérdésem a felkért bloggerekhez:


1: Készítesz vázlatot, jegyzetet olvasás közben?

2: Mit teszel, ha mindenki ájuldozik az aktuális könyvtől, de neked valamiért nem tetszik?

3: Kik a kedvenceid? Lehet hazai, és külföldi is.

4: Jobban érdekel egy könyv, ha nyert valamiféle díjat?

5: Mi volt az első sikered, amit annak éreztél a bloggal kapcsolatban?

6: Szeretsz elsőnek írni egy friss megjelenésről?

7: Van olyan hely idehaza, ahová mindenképpen szeretnél elutazni, megismerni?

8: Van olyan meghatározó könyvélményed, amit mindenkinek a kezébe adnál olvasásra?


Mindenkinek sok élmény, sikert 2018-ra. Legyen örömteli és vidám, sikeres az év. Sok olyan jó könyvet a bloghoz, amiről örömmel fogsz írni.
Kihívottaim: A Könyvutca párosai: @Zsófi_és_BeaMariann könyvtára, nagyon színes és sok hazai irodalomról ír, és Bernadett az Ariedne olvasmányai bloggere.

Érdemes olvasni őket, hiszen mindegyikük meghatározó és egyéni színfolt a bloggerek áradatában. Mindenkinek sok finom élményt, könyvben, teában és az életben!

Kövecses Anna: Teaidő

Forrald fel az élet vizét,
Élj legalább száz fokon,
Végy boldogság-filtert,
Méznektárt s citromot.

Kortyold fagyos télben
Pezsgő emlékeid italát,
S megidézi egy pillanat
Ó-ifjúságod szép korát.
                                

2018. január 14., vasárnap

Kamaszharc

Balatoni József: Kamaszharc  
Találkozás egy fiatalemberrel...








                                                                         



"Ma már jót mosolygok azon, hogy valaha naplót írtam, ráadásul kézzel."



Kamasznak lenni nem könnyű, sosem volt az. Ennél már csak elviselni, nevelni nehezebb a kamaszokat. Pedig kell(ene). Finoman, okosan, de határozottan példát mutatva terelgetni őket. Különösen napjainkban, amikor nincs igazi apakép, minta sem a családokban. Sajnálatosan sok a válás, mozaikcsaládokban pedig ilyenkor gyakrabban elhangzik: "nem vagy az apám!". A kamasz alapból lázad, még jó dolgában is! Nem kell őket mindentől megvédeni, lássanak, érezzenek, tapasztaljanak. Sőt, ha kell, hát verje be a fejét... mondom ezt két, immár szinte felnőtt "gyerek" után. Ezekhez a könyvben ábrázolt problémákhoz képest szinte "mintagyerekek" voltak. Az alkohol soha nem volt tényező, nem adott okot problémákra, mint a történet fiú hősének.

A könyv egy kiváló ötletből született, ám még sem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Fontos témákat vet fel, de a megoldások rendre elmaradnak. Igaznak éreztem a mondást olvasás közben: a szülői háttér nagyon fontos. Törődés, odafigyelés, beszélgetések. Vagy ezek HIÁNYA!

Lehetett volna sokkal jobb, ha kicsit bátrabb és komolyabban veszi önmagát. Nem, nem Vekerdy tanár úr bölcs gondolataira, vagy esetleírásaira gondolok. Csupán a példát, a tanító és segítő, irányt adó gondolatokat hiányoltam jobban. Így maradt egy jópofáskodó, könnyed olvasmány, ami inkább ment el a vicces irányba. Persze ebből is le lehet szűrni ezt-azt a kamasznak, mégis talán sokkal jobb lenne a szülőknek olvasni. Talán a saját háztáji kamasz gyerekük lelkét jobban megértenék, találnának alkalmat beszélgetésekre. Már persze, HA a szülő is komolyan veszi a szülői feladatait és meri vállalni ezt a kihívást.


Főhősünk Dr. Horolovszky Tamás, 31 éves, jogtanácsos éppen egy szakítás után van, aminek következménye, hogy beköltözik első, önálló lakásába. A költözés során előkerül egy "emlékek" feliratú doboz, ami a 17 éves egykori diák naplóját is rejti. Tamás elindul felfedezni, megismerni egykori önmagát. Remek alkalom és jó alap a könyvhöz. Vajon, mit mondanék 14 évvel ezelőtti önmagamnak? Mennyiben lettem más, mi változott és hogyan az életemben? Talán ez életünk egyik legjelentősebb korszaka, az első lépések a felnőtté válás útján. Kamaszkor. Sok harc, lemondás, gyönyörű kalandok, rémes vizsgák, bulik, és mindezek mellé az első szerelem. Vagy amit annak hittünk.


A két idősíkon futó történetben olvashatjuk az egykori kamaszfiú érzéseit, gondolatait, ami éppen foglalkoztatja, majd a már felnőtt önmaga reflekcióit. Érdekes volt olvasni a múlt emlékeit idézve az egykori kamasz lelkivilágát boncolgatva a nem is túl távoli múltba kalandozva ezeket az eseteket. Igazából itt éreztem némi időeltolódást, hiszen 2004-ben még az okostelefonok és a Facebook világa közel sem volt ennyire jellemző, általánosan elterjedt idehaza. Ennek ellenére a felrajzolt kép elég valós. Sajnos, teszem hozzá. Bár a fülszöveg szerint a történet fikció, ami azért bizonyára tartalmaz valós eseteke is.





Mi is foglalkoztat egy 17 éves kamaszfiút? Igen, a szex, a szex és a SZEX. Fő problémák az identitáskeresésen belül, a szüzesség kérdése. Illetve nem kérdés, ennek minél hamarabbi elvesztése... ami rögtön hozza a méretproblémákat. Már amennyiben az probléma, de kell önigazolás, hogy menni fog, nincs itt baj. Nincs bajom a melegekkel, de erősen kétlem, hogy megfordul a kamasz fejében, milyen lehet férfival szexelni? A kinek mekkora kérdéskör tökéletesen jelenik meg, a szőr növekedéssel egyetemben, kissé sokat is.

Tanulás: szükséges rossz, két hétvégi buli között, a részegségi való ivással. Mire fognak visszaemlékezni? Micsoda élményeik maradnak a diák évekről? Mikor kinél mennyire rúgtunk be, hánytuk össze magunkat... Ami nagyon rossz volt olvasás közben, hogy a történetben megjelenő felnőtt alakok elég semlegesek: sem a szülők, sem a tanerők sem egyéb rokonok nem kaptak hangsúlyt. Az egyetlen elég későn elcsattanó anyai fülesnek érzésem szerint jó tíz évvel korábban kellett volna már elcsattannia. Követelőző, önimádó és semmiért felelősséggel nem tartozó kamasz lett a gyerekből.

Elképesztő volt olvasni ezekről a részegségig való rendszeres ivásokról, vodka és wiskyzésekről a tanár előtt, aki ezt tökéletesen helyénvalónak vélte?? Legalábbis szó nélkül hagyta... El sem tudom képzelni a hajnal négyig való ivászat után milyen volt 8-ra iskolába menni... és minek is ment be?? És ezt szó nélkül nyelte be a tanári kar és a szülők is rendszeresen. Elképesztő, mi zajlik egy menő,
jó hírű pesti gimnáziumban... Ha ennek a fele is igaz, már sok.



Az, hogy számomra a főhős fiú egy elkényeztetett, önimádó és egoista nagy arc nem kérdés. Sajnos, olvasás közben megállapítottam: az is maradt. Egyébként a felelős beosztással bíró, állítólag felnőtt FÉRFI? ilyen pitiáner lógással maradjon otthon a könyv elején, az egyenesen komolytalanul nevetséges. Nem csodálom, hogy a barátnője szakított ezzel a lelkében még valójában kisfiúval. Látta, érezte, neki egy FÉRFI kell, nem egy szeretni nem tudó, önsajnálatban tocsogó ficsúr. A legdöbbenetesebb az volt, amikor éppen sopánkodik Tamásunk, jajj, itt hagyott a menyasszonyom....KI fogja ezután a hátamat leborotválni??? Huhh.. mély, ragaszkodó szerelem lehetett...  Szóval az ország Jocó bácsija nem finoman felemelni próbálta a kamaszokat, inkább lement a szintjükre, érzésem szerint.


Ambrus barátságáról sem tudunk meg többet, csupán nagyon jó barátok, de mitől is?? Az együtt ivástól? A végén a srác tragédiája is nagyon hatásvadász elem. Pedig az a probléma is némi mélységet megérdemelt volna, hiszen nagyon aktuális és fontos. Erről érdemes lett volna sokkal mélyebben írni. Évekig nem találkoztak, nem beszéltek, (naggyon elfoglalt volt ugye a jogtanácsos úr) ennyire nem ápolta a barátságot, de: egyből őt hívja fel a rendőrség. Furcsa.

Viszont a befejezés reményt keltően jó. Végre mert lépni, dönteni. Kilépett a biztos aranyketrecből és remélem megtalálja önmagát a boldogságát. Ideje lenne. A lehetőség a kezében van. Azt persze nem igazán értem, miért kell ehhez haitira menni? Itthon is akad szegény gyerek, segélyszervezet bőven. Jah, ez jobban illik a jogtanácsos úr szuper életéhez.






BALATONI JÓZSEF, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan találkoztak vele országszerte - írói pályáján azonban most indul el. A Kamaszharc, bár fikció, a tanárként nap mint nap megtapasztalt élethelyzeteket, azok tanulságait és olykor meglepő ,,megoldóképleteit" dolgozza fel.














Jaffa, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634750079

2018. január 12., péntek

A föld alatti vasút

Colson Whitehead: A föld alatti vasút 



                                                                                 






"Minden ember egyenlőnek teremtetett, amíg úgy nem döntünk, hogy te nem vagy ember."








Kiváló írás, erős koncepció. Ez egy nehéz könyv, amelyben az afroamerikai rabszolgákkal való rettenetes bánásmódról és a szörnyű büntetéseikről olvashatunk. Ez azonban annyira része a narratívának, elengedhetetlen a hiteles és tökéletes ábrázoláshoz. Az 1800-as évek Amerikájában játszódó történet főhőse Cora, egy rabszolgalány, aki egy georgiai ültetvényen tengeti nyomorúságos életét. Nem lát más lehetőséget sorsa elöl menekülni, csak a szökésben bízhat. Cora részévé válik a történelem folyamatának. A regény más aspektusba helyezi, új megvilágítást ad a rabszolgaságnak.

Személy szerint már több rabszolgasággal foglalkozó regényt olvastam, vagy filmet láttam. Ez egy "hálás" téma. A narratíváról, nem tudom mondani, hogy öröm volt olvasni. Annyira könyörtelen és megdöbbentő, sajnálatosan valós történet. Ugyanakkor vitathatatlanul szép és olvasmányos, gördülékeny a sok drámaiság ellenére. Erről a könyvről nem beszélni, olvasni kell.



A föld alatti vasút erőteljes írás, allegóriája okos és kreatív struktúrára épül. A leírások sok esetben szörnyen kemények, mint egy váratlan gyomros, sok erővel bírnak! Jól felépített cselekménye, alapos háttérmunkát feltételez. Elképesztő a fehér felsőbbrendűség, amit a fekete emberekkel tesznek. Valóban nem vették emberszámba őket. Ha nem akarjuk, hogy a történelem megismételje önmagát éppen ideje lenne békét kötni egymással. Szomorú vagyok, dühös és szégyellem a múltbeli történelem ezen eseményeit, a faji egyenlőtlenség minden szörnyű szenvedését, amit okozott. És talán sajnos nem járok messze a valóságtól, van, ahol ez manapság sincs másképpen... Ugyanakkor szerencsére ott a remény, hogy talán tudunk emberek maradni. Az akkori Egyesült Államok társadalmi viszonyai tökéletesen vannak ábrázolva. Brutális és gyönyörű könyv, kiváló film lehet belőle. A hírek szerint az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins készül sorozatot forgatni. Végre egy olyan remekmű, Pulitzer-díjjal és Nemzeti Könyvdíjjal is kitüntetett alkotás, ami méltán megérdemelte az elismeréseket.




Whitehead kiváló története Amerika rabszolga nemzetként való ábrázolása élethűen dokumentált. A föld alatti vasút, mint a tényleges vasút ötlete olyan okos és érdekes koncepciót ad aregénynek. Whitehead remek atmoszférat teremt és a karakterek ábrázolásában is egyedülállót alkotott. Cora mellett a rabszolgavadász falka vezére, Ridgeway alakja emelkedik ki.


Köszönöm az élményért az írónak és a kiadónak, hogy ilyen hamar, és minőségben élvezhettem ezt a történetet! A fordítónak, Gy. Horváth Lászlónak ismét egy csodás nyelvezetű és hangulatú munkáját olvashatja a hazai olvasóközönség. A föld alatti vasút című regény a XXI. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának részeként jelent meg. Intenzív utazás vár az olvasókra. A remény és a bátorság könyve.





Colson Whitehead (New York, 1969. november 6-) amerikai regényíró. Hat regény szerzője. Debütáló műve 1999-ben jelent meg.












XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638688 · Fordította: Gy. Horváth László

2018. január 10., szerda

Nyugtalanság

Jesper Stein: Nyugtalanság
(Axel Steen 1.)




                                                             









Jesper Stein debütáló regénye 2012-ben került a dániai könyvesboltokba. A siker skandináv krimi esetében szinte borítékolható volt, hiszen már az ötödik része jelenik meg külföldön. Reméljük, hozzánk is eljutnak a további kötetek. Ez az első valami némileg olyan érzést hagyott bennem, mintha Harry Hole koppenhágai párját teremtette volna meg a szerző. Ezért az első részért megkapta a Dán Tudományos Akadémia debütáló kriminek járó díját.



Ez egy jó krimi, még ha idehaza kevés reklámot is kapott a számunkra ismeretlen szerző. Mondjuk a Kossuth Kiadó sem a skandináv krimijeiről közismert, de ebből a tortából ők is akarnak egy szeletet. Jól tették, én szívesen olvasnám tovább ezt a sorozatot. A skandináv krimikben gyakori, hogy a nyomozással megbízott felügyelő magánéleti és lelki problémákkal küzd. Axel Steen esetében is így van ez. Karaktere a szokásoknak megfelelően elég önsorsrontó életet él.




Koppenhágában a rendőrségnek nagy zavargásokkal kell szembenéznie, repülnek a macskakövek, kirakatok törnek be, tüzek égnek a városrészben. Nørrebro város a városban. Itt a lepukkant környezetben élők meg akarják akadályozni az ifjúsági központ lebontását. Sikertelenül.
E zavargások közepette a folyamatos rendőri jelenlét mellett egy gyilkosság áldozatára bukkannak az Assistens temető falának támasztva. A símaszkos, katonai csizmát viselő férfi öltözéke miatt a gyanú rögtön a rendőrségre terelődik. Annyit elárulok: nem egészen alaptalanul, de nem spoilerezek. A szerelemféltés jelentős az okok között, de nem ám a megszokott módon! Ez különösen tetszett, ahogy az is, hogy sok irodalmi leírás van a temetőről, ami jelentős és fontos, létező helyszíne a cselekménynek. A bűntény felderítése közben megismerhetjük a koppenhágai Norrebro városrész kultúráját és szubkultúráját. Kevés krimiéri el, hogy rákeressek a világhálón, megnézzem az ismert emberek sírhelyét, virtuális sétát tegyek a temető honlapján. Izgalmas és érdekes kirándulás volt, ajánlom mindenkinek!



Tehát: Az egész terület valójában teljesen őrzött, de senki sem látta, nem vett észre semmi gyanúsat. Az a tény, hogy az elhunyt eredetileg autonómistáknak gondolják, nem könnyíti meg a rendőrség számára a dolgokat. Amikor az azonosításkor kiderül, hogy egy Dániából sok évvel korábban kiutasított, a balkáni kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatba hozható áldozatról van szó, az események felgyorsulnak. Belép a titkosszolgálat, és a gyilkosság felderítésével megbízott Axel Steen helyettes felügyelőnek együtt kell velük működnie. Ami ne megy zökkenők nélkül.

Axel szokatlan módszereivel, nem túl népszerű figura. Betekinthetünk Axel zavaros magánéletébe, amit főleg a válása okoz. Elvált apaként igyekszik a legjobban helytállni, ami azért nem mindig sikerül. Lázálmai vannak, hipochonder, aludni nem tud rendesen, erre hasist használ altatónak-nyugtatónak. Keményen, már már makacsul küzd öt éves Emma lányáért, szereti, ragaszkodnak egymáshoz.


Nyilvánosságra kerül egy véletlen videó, amelyen a gyilkos látható. Az igazságkeresés és a hiányzó kamera utáni hajsza még követel újabb áldozatot. A cselekmény jól átgondolt, és csak nagyon későn tudjuk meg, hogy mi is áll a háttérben. Amikor egy régi kiderítetlen gyilkosság is a képbe kerül, a jártas olvasó már sejti: lesz összefüggés. Azonban igen meglepő eredményt hoz, hiszen a gyilkossal szinte mindenki kapcsolatban állt. Nos, hogy ki valójában a tettes tényleg megdöbbentő, az okok nem kevésbé. A történet lüktet, a nyelv gördülékeny, jól olvasható. A borító kifejező, tökéletesen adja vissza a regény hangulatát.




Minden párbeszéd reális és teljesen él, függetlenül attól, hogy az ügyvéd, a bűnözők vagy a rendőrség, esetleg az újságírók között hangzik el. Nagyszerű narrált, van olyan momentum, ami egészen lényegtelennek tűnik, ám a végére kap hangsúlyt. Érdemes nagyon figyelni az apró momentumokra, bemutatásokra. Nørrebro, annyira eleven, hogy valóban jelen vagyok.

Axel esetében a hipochondria kevésbé zavart meg, mint a gyakran egyedül vezetett akciói. A könyv viszonylag sok szexuális jelenetet tartalmazott, de ezeknek is van szerepük. A volt feleség és Alex se veled-se nélküled kapcsolata tökéletes ábrázolt. Axel ex-felesége, Cecilie Lind ügyvéd és Axel felettesével él új kapcsolatban. Összességében a thriller rendkívül mozgalmas és izgalmas. Az erkölcs győzelme a vágyak és a józan ész felett. Igazi noir-thriller.




Jesper Stein:
1965. február 28. Aarhus, Dánia

Kreatív írást oktat, újságíróként kezdte. Első sikere 2008-ban jelent meg.
2016-ban megkapta az Arany Laurelt díjat.
Jesper Stein 1992 óta él Nørrebroban, házas, két gyermeke van.



Kossuth, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630990530 · Fordította: Soós Anita


2018. január 9., kedd

Porlik, mint a szikla

Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla




                                                                               



"A székely ember olyan, mint az öreg tölgy, a magyar, mint a vándormadár"








Nehéz témát boncolgat a szerző. A magyar történelem egyik legdrámaibb pontja az 1920. június 4-én, az első világháborút lezáró, a Párizs környéki Trianon kastélyban aláírt békeszerződés. A következményei közismertek: területe kétharmadával csonkították meg a történelmi Magyarországot. Ez családokat szakított el egymástól, kényszerített a szülőföld, a haza elhagyására. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt. Nemzetállamok helyett soknemzetiségű országok jöttek létre, ahol a kisebbségbe szorult magyarság és diszkriminatív bánásmódban részesült.


Ez a regény egy kitalált történet, ami valós és fontos, aktuális témát mutat meg az olvasónak. Nem csak tisztelni, de ismerni is kell a múltunkat. Már a cím megfogja az olvasó lelkét: A Porlik, mint a szikla a Székely himnuszból kiemelt idézet komoly jelentőséggel bír.

Egy család sorsán, kálváriáján keresztül pillanthatunk bele ebbe a zűrzavaros korszakba. Kénytelenek ők is elmenekülni, hátra hagyni addigi életüket. Nem is tudom eldönteni, hogy ez a történet egy szerelmi vagy inkább egy családtörténet, melyben fontos szerepet játszik a politikai háttér. Családtörténetek, emberi drámák villannak fel ebben a regényben és egy mindent átfogó és meghatározó szerelem is fontos alap. Sajnálatosan a romantika felé mennek el az események. Sokkal súlyosabbá tettem volna akár Klára éltét, amiről a későbbiekben alig tudunk meg valamit, Virág és Zoltán tragikus szerelmét, drámájukat a háború embert próbáló borzalmait.




Számomra új felfedezés a szerző, de a fontos téma feldolgozása, irodalmi formába öntése csupán keret maradt. Volt némi hiányérzetem, nem annyira kiforrottan szépirodalom, csupán a felszínt karcoló kellemes olvasmányélmény lett. Úgy érzetem, nagyon is hatni akar az olvasó érzelmeire, ami a romantikát kedvelőknek kedvez. A borzalom megjelenítése és hiteles leírása nagyon jót tett volna a történetnek. A szerző sok helyen szépen ír, okos gondolatokat vet fel. Néhány helyen kedves-naivan, legtöbbször azonban a megbízható írástudó ember jó ízlésével. Ez a hetedik kötete, ezzel nincs is baj, de a kivitelezés számomra sajnos a rózsaszín romantikus idilli lányregények felé hajlik. Hol maradt a székely nép megalázásának bemutatása, a falurombolás drámái? A két idősíkon futó eseményeket két különböző betűtípus is jelzi az olvasónak. Ez jó ötlet volt, ahogyan felvillantott problémák is, azaz: Trianon hatása az egyes emberek sorsára.


A szereplőkről alig tudunk meg lényegi dolgokat: szépek, mosolygósak, erősek, boldogok, szeretnek és szenvednek, vagy éppen zöld a szeme...stb. A kissé sziruposan rózsaszín véletlenek sorát sokalltam már a végére. Olvasmányos, de kevéssé sodró, keményebb dráma nélküli, minden jóra fordul, megoldódik, szerelem is akad, boldogság és nosztalgikus idill a vége.


Miért szerettem mégis a könyvet? Mert rajongok a történelemért, a sötét titkokat feltáró családtörténet a politikai hatalom viharaiban pedig egy nagyon jó alap. Máskülönben egy olyan történetet mesél el, ami nagyon fontos, gondolatébresztő. A haza és a szülőföld fontossága, határoktól függetlenül. A gyökereink és hagyományaink megőrzése, továbbadása. A generációk közötti párbeszéd fontossága. Talán ez ad a fiatal generációnak némi kíváncsiságot a nagyszüleik felé való nyitást. Kedvet a múltjuk, családjuk megismeréséhez. Ez sem kis feladat.





Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017).










Jaffa, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750024

2018. január 8., hétfő

Kisalföldi vadásznapló

Balogh Gábor: Kisalföldi vadásznapló 



                                                 





"Eddig soha, de soha egyetlen vadnál sem éreztem ennyire világosan azt, amit most. Hogy élve szebb, mint a terítéken."






A kisalföldi vadásztársaság területén megélt és tapasztalt vadászélményeit gyűjtötte naplóba Balogh Gábor. 1992 és 1996 közötti vadászkalandok, történetek sorakoznak a kötet lapjain. A naplóírás elég személyes, megismerhetjük gondolatait, érzéseit nem csupán az erdő vadjairól, de sok egyéb érdekességet is tartalmaz az olvasmányos leírás. Az kitűnik, hogy a szerző sokoldalú, régóta érdeklődik a vadászat iránti elhivatottsága még gyermekkori olvasmányélményeire vezethetőek vissza. Széchenyi Zsigmond a nagy előd afrikai vadászélményei adták az alapot.

Nekem különösen az 1995 - 1996-os történetek tetszettek. Izgalmas vadászkalandok, de mindben történetben van valami kis plusz információ, mondanivaló.
A vége felé színesítésképpen sok irodalmi vonatkozásokat is megoszt velünk olvasókkal. Az erdélyi hegyek lenyűgöző hatása, a szülőföld szeretete és a ma már alig ismert, szinte elfeledett Maderspach Viktor élettörténetének rövid megidézése és tragédiája ilyen élményt ad. A német származású magyar mérnök, sportoló, vadászati szakíró életének fontos pillére volt Erdély és a vadászat.


A jó vadász együtt él, együtt érez a vaddal, megbecsüli azt. Tehát nem csupán az egyes sikeres vagy sikertelen vadászatok leírásai sorakoznak a lapokon. Nem csak a vad becserkészése és elejtése a fő cél. Ezek közt akadt néhány, ami egy skandináv krimi borzalmaival is felért... igaz, "csak egy kutya" sorsa Csikasz története, mégis döbbenetes volt olvasni róla. Igazából nem szeretem a vadászatot, bár lenyűgöz. Van vadász is a közeli ismerősök között. Mégis, mai napig élénken él bennem is a gyerekként olvasott Bakóczi Antal Vadorzók könyve. Sajnálom a leölt állatokat, értelmetlennek is tartom bizonyos fokig. Tudom, hogy akad öreg, beteg, selejtes állat, amit ki kell lőni. Mégis... A kötet képanyaga is szép trófeákat mutat be.




Akiket elkap és lenyűgöz a vadászat izgalma, biztosan érdeklődéssel fogják olvasni Balogh naplóját. A kívülállók számára is hordoz tanulságokat a kötet, a jó kikapcsolódás mellett. Fekete István remek leírásait, érzékeny megszemélyesítéseit vagy költői stílusát nem fedeztem fel, de van alázat az erdő és vadjai iránt. Sok élmény, sok vadászat, sok megfigyelés adja a napló eseményeit. Olyan emlékről is olvashatunk, amiket szerzője talán legszívesebben elfelejtene. A mivé lesz, hol és hogyan romlik el egy igaznak hitt barátság meglepő, de sajnálatosan emberi és valós. Több olyanról is ír, ami nemcsak okulásra, de derültségre is okot adhat. Amit a fülszövegben is említ a szerző, nagy pozitívuma a kötetnek, hogy igyekszik a természet ezen részén élő és előforduló vadállományt bemutatni. Ezzel megismerhetjük hazánk ezen részén élő állatait. Őzek, szarvasok, vaddisznók mellett madarak is bőven akadnak.
Talán a kóbor kutyák és macskák okozta veszélyekről olvastam volna bővebben is.



Jó volt a vizes kitekintés is a kacsákról, vagy éppen elgondolkoztató a kibetonozott folyómeder története. Ahogyan az is, hogyan épülhet ipari tevékenységet folytató üzem az erdőben. Minden történetben ott van a „kétlábú”, az ember is. Nem hiába: legnagyobb állat az ember, aki önmagát is kipusztítja. Természet-erdő és állatkedvelőknek sok ismeretet, a kikapcsolódáshoz jó szórakozást biztosít a kötet.





Lazi, Szeged, 2017
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673202