Függés

 

Tove Ditlevsen: Függés

(Koppenhága-trilógia 3.)




                                                          

"A pokol a Földön van."




A dán Tove Ditlevsen újrafelfedezése a tavalyi év legjobb irodalmi történései közé tartozik. Hatalmas köszönet és elismerés a Park Könyvkiadónak, hogy végre idehaza méltó formában kiadta a Koppenhága-trilógiát. Tavaly megjelent a Gyerekkor, majd az Ifjúkor, most a lezáró harmadik részt, a Függést vehetjük kézbe.

Kétségtelen, hogy Tove a 20. századi dán irodalom egyik legeredetibb alkotója, Dániában bekerült az iskolai tananyagba is. Elképesztő, bár volt már ilyen, (John Williams: Stoner) hogy közel ötven évvel szerzőjük halála után világhódító útjukra indultak alkotásai.

A Gyerekkor még a kamaszodó, felnőttek világát megérteni akaró, anyja szeretetét kereső fiatal lány életét mutatja be. Meglepően éles, találó meglátásai vannak a fiatal lánynak. Remek korképet kapunk a két világháború közötti Dániáról, némi iróniával fűszerezve. Az első két kötetet erősen áthatja az életigenlés, a vágy a szeretetre, boldog életre. Első verseit tizenkét évesen írta, tudatosan költő akart lenni. Erre akkoriban mint nőnek, nem volt túl nagy lehetősége. Fájdalmas őszintesége mindhárom kötet estében lehengerlő.

„A gyerekkorától nem szabadulhat az ember, beleivódik, mint a szag.”

                       

A szomorú, fájó témákat is mélyen őszintén, természetesen tárgyalja. Olyan nyers őszinteséggel ír férjeiről, gyermekeiről, az alkotási folyamatról és drogfüggőségéről, hogy szinte elviselhetetlenné válik az olvasás. Mégis "berántja" az olvasót. Végig a szorongás, a traumák és a lelki vívódások a meghatározóak életében, igazi boldog élete alig volt. Pedig ez volt a fő cél: sikeres irodalmi elismertségre vágyott. Szeretetteli házasságra, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra, gyerekekre. Ez természetesen azért nyomokban, ideig-óráig meg is valósult. Az egyensúly megteremtése azonban nehezen ment. A jóval idősebb, Vigo F.-fel kötött korai házassága hozzásegítette az irodalmi életbe való bekerüléshez. Ismert költő lett. Azonban ez az első házasság erősen elhibázottnak bizonyult, nem csak a nagy korkülönbség miatt.

A közvetlen, személyes hang azonnal megragadja és bevonja az olvasót a világába. Tove Ditlevsen a saját életéből meríti a témát, minden szereplőt a valódi nevén említ, őszintesége már-már zavarba hozza az olvasót. A harmadik kötet egyértelműen a legsötétebb időszakot mutatja be életéből. Tove sorsának alakulását erősen meghatározza ez a felnőttkori háttér. Gyógyszer-alkohol és drogok, amihez az orvos férj segítette hozzá. Furcsa párkapcsolatban éltek, az bizonyos. Ditlevsen négy házasságot tudhat maga mögött. Két gyerek és két abortusz mutatja be a nők akkori helyzetét, sorsát. Intim betekintést enged ezen házasságok létrejöttébe, a válások és az újabb szerelmek kialakulásába. Élmény olvasni minden sorát, különösen a ritka madár boldog pillanatokról.

Mélyen sötét az éveken át tartó pokol eseményeit olvasni. Ahogy a kezdő idézet mutatja, Tove ebben élt. A harmadik, orvos férje, Carl, legalább annyira hibás, hogy a nő életét éveken át súlyosan terhelte. Kicsit sem meglepő, hogy Ditlevsen mennyire érzékeny és sérülékeny nő mellette. Önmagával szemben könyörtelen, nem csak az őszinteségében tárja fel minden baját. Szomorú és számomra sokkoló volt olvasni a tiltott terhességmegszakításokról. Vállalva a veszélyt sodródott ebbe a helyzetbe. Mindezt leginkább az éppen soros férfi kedvéért. Tudom, van ilyen, mégis szomorú, hogy Ebbével való házasságának megromlásáért is első gyermekét okolja.

Életébe az írás hozott napfényt. Több helyen említi, csak akkor örül, ha írhat. Olvasás közben az járt még a fejemben, vajon megérte ez neki? Bár akkoriban is szerették az olvasók, és számos díjat kapott munkájáért, de ennyire alávetni minden ellentmondás nélkül magát egy férfi akaratának megdöbbentett. (Fülműtét, gyógyszerfüggőség). Vajon mit szólna a frissen támadt újkeletű népszerűséghez? Tove szenvedett és keveset volt boldog, pedig a vágy ott munkált benne. Végig erős a kétely, a bizonytalanság érzése benne. A három kisregény igazi nagy dolgokról mesél. Az élet viszontagságait, a női lélek mélyén át mutaja meg.

"Számomra az írás olyan, mint gyerekkoromban volt, titkos és tiltott, szégyellni való dolog, amivel az ember bebújik egy sarokba, amikor senki sem látja."

Amikor váratlanul felbukkan Victor Andreasen, jön egy békésebb, nyugodt szakasz a nő életében. Victor, mint egy mentőangyal segít neki új életet kezdeni. Ez az új szerelem tudta rávenni, hogy egy ideig eldobja a tablettákat és a fecskendőt. A megoldás azért nem túl megnyugtató. Érdekesség, hogy a kötet címe dánul egyszerre jelent mérget és házasságot. Ez Tove esetében erősen összekapcsolódott. Kertész Judit lírai, érzékeny, értő fordítása tökéletesen eltalálta az írói hangot, végig jól adja vissza a szerző hullámzó lelkivilágát, gondolatait.

A könyv 1971-ben íródott, öt évvel azelőtt, hogy a szerző öngyilkos lett. A Függés Tove Ditlevsen egyik legjobb munkája. Fájón komor, erőteljes lezárása a sorozatnak. A Koppenhága-trilógiát 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.

Ajánlom mindenkinek, érdemes megismerni Tove életét. Remélem lesz még az életműből lehetőség további olvasásra.




ITT vásárolható kedvezménnyel a regény!


                         

Tove Ditlevsen: (1917. december 14. – 1976. március 7.) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgård. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.

Fotó: Gyldendals Billedbibliotek

Eredeti megjelenés éve: 1971

 
Park, 2024
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559574 · Fordította:Kertész Judit

A ​titkok erdeje

Kate Alice Marshall: A titkok erdeje



                                                           

A Titkok erdeje a szerzőnő első felnőtteknek szánt könyve.Végig érezhető szerintem, hogy előtte YA műfajában ténykedett. A lebilincselő pszichológiai thrillernek szánt krimije elég misztikus, lebegtetős és néhol gyermeteg. A regény javára írható, hogy kevés szereplőt vonultatott fel, így nem volt nehéz követni a történteket. Mozgalmas történet, kellően komor hangulattal. Pozitívum még, hogy több olyan fordulat volt a könyvben, ami miatt lehet találgatni. Kár, hogy minden hatásvadász elemet bevet a vége felé. A karakterek elég elnagyoltak. Olyan jellemrajzokat kapunk, amik sok esetben idegesítőek és hiteltelenek voltak számomra. 

A kiinduló ponton a lányok tizenegy évesek, de nagyjából pont olyan gyerekesen viselkednek évekkel később is. Felnőttként bizony sok az idegesítő, felesleges dráma, fordulat. Akad sötét titok, semmi nem az, aminek látszik. Lássuk be a lányok hülyeségeket csinálnak, felnőttként sem tudtam őket komolyan venni. Kate Alice Marshall izgalmas új hang a felnőtt thrillerek műfajában, de még van hová fejlődnie.

Egy börtönben ülő sorozatgyilkos halálának hírével kezdődik a történet, amely a múltba nyúlik vissza. A hirtelen életre kelt múlt újra kísért, megelevenedik és veszélyesebb lesz. A sötét erdő mélyén titok lapul, amit a kisvárosi hangulat remekül tetéz. Szinte minden oldalra jut meglepetés, Naomi és az olvasó alig tud lépést tartani velük. Az ő szemszögéből követjük az eseményeket, folyamatos lelki vívódásait, visszaemlékezéseit. A szereplőket a megnyugvás helyett a félelem keríti hatalmába.

Borzongató a krimi, az igazság pedig valahol az erdő mélyén lapul, miközben a régi barátság alapjaiban meginog. A három főszereplő lányka Naomi, Olivia és Cassidy egy egész nyarat töltöttek tizenegy évesen a saját maguk által kitalált játékkal. Ármány, varázslat és némi misztikum keveredik a történésekkel. Érezhetően mély, komor titkok rejtőznek az erdőben. A szereplők valódi, súlyos, sötét titkokkal küzdenek. Mégsem tudtam igazán izgulni az eseményeken. Naomit érte egy támadás, amit szerencsésen túlélt. A lelki sebek azonban soha nem gyógyulnak be. A három lány vallomása alapján elkapták és elítélik a sorozatgyilkost, bár csak Olivia és Cassidy látta a férfit, aki tette. Huszonkét év elteltével érkezik egy telefonhívás, hogy az elítélt férfi meghalt a börtönben. Ez minden régi titkot felkavar, feltépi a múlt sebeit. A három lánynak ideje szembenézni és leszámolni ezzel a közös múltjukkal. Az elválasztahatlan barátokra a tragédia kihatott, kapcsolatuk megváltozott. Naomi visszautazik szülővárosába. Látnia kell Livet és Casst. Együtt tudják talán megoldani a tikolt valóságot. A találkozás sok érzést szabadít fel, feszültséget eredményez a lányok között. Liv fel akarja fedni az igazságot, de Naomi még abban sem biztos, hogy tudja az igazságot. Naomi képes lesz feltárni azokat a titkokat, amelyek több mint huszonkét évig rejtve maradtak? Liv mindig is mentális problémákkal küzdött, Cass pedig a polgármester lányaként kivételezett helyzetben van. Nem éreztem úgy, hogy kötődni tudok Naomihoz és barátnőihez az igazságért vívott küzdelmeikben. A történet többnyire érdekes, olvastatja magát a regény, hiszen mindig kiderül valami, de mégis kívülálló maradtam.

Az egyértelmű az elejétől, hogy a lányok bizony hazudtak. Már az elején magával ragadott a történet, és egészen a befejezésig lekötötte a figyelmemet, bár idegesítő volt a lebegtetés az eseményekben. Nehéz volt azonosulni a lányok érzéseivel, hiszen olyan keveset tudtunk meg róluk, amit mégis, nos az sem volt igaz.

Hogy mi történt valójában aznap az erdőben sokáig homályba vész. Találgatni sem tudunk, mi is volt valójában azon a régi nyáron az erdőben, hiszen minden új információ csak egyre mélyebb homályba taszítja az olvasót. A könyv középpontjában Perszephoné rejtélye állt, és Naomi válsága, amit önmagának okoz. Tényleg a valódi gyilkos került rács mögé? Engem a titokzatos Perszeponé érdekelt csak, ki is ő valójában. Hogyan kerül a lányok varázslós játékába, mi a szerepe? A mellékszereplők közül az elítélt férfi fia volt jellemzően meglepő karakter. 

Rengeteg elméletem volt, az "igazság" folyton változott, a váltakozó idősík zavart. Néhány csavart sikerült azért kitalálnom, de akadtak felesleges fordulatok, amik időhúzásak voltak jók. Kate Alice Marshall érezhetően igyekezett, de ez a krimi a szórakoztató YA vonalon maradt szerintem. Tökéletes olvasmány azok számára, akik nagy rajongói a misztikus, pszichológiai regényeknek. A műfaj kedvelőinek, kezdő krimi olvasóknak tetszhet, a sikere is ezt mutaja. Már a második felnőttregénye is napvilágot látott... elég gyorsan. Nagyon ígéretesnek tűnt a könyv, de nem én voltam a célközönség... számomra a csajos, tini-krimi élményét hozta. Nálam a katartikus élmény elmaradt. Van ilyen.

A vége valóban tele volt fordulatokkal, kicsit több is volt, mint kellett volna, hiszen olvasás közben már rég feladtam, hogy megpróbáljam kitalálni mi is történt. A nagy finálé lassan azért kiszámítható, a trancsírozós, hatásvadász befejezéssel csak a fiatalabbaknál lehet nyerő. A Lány a vonaton, Éles tárgyak stb krimik kedvelőinek ajánlom. 





    

Kate Alice Marshall
Eddig főleg fiatal felnőtteknek írta könyveit. Jelölték Washington State Book Awards és Bram Stoker Awards díjra







Magnólia, Budapest, 2024
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982325 · Fordította: Horváth Norbert

Nyomtalanul

 

Peter James: Nyomtalanul


                                                  

Bonyolult, fordulatos és kellően izgalmas a Roy Grace nyomozó főszereplésével írodott, immár 17. rész. Roy Grace felügyelő és csapata egy fiatal nő, Eden Paternoster váratlan és furcsa eltűnése után nyomoz. A téma hálás, már több regény és film alapja volt. A fiatal pár veszekedésével induló története néhol banális, mégis fordulatokban gazdag. A nő mindenáron vasárnap délután akart macskaalmot venni... Niall Paternoster kiteszi feleségét, Edent a brightoni Tescónál, és ekkor látja utoljára. Reggel bejelenti a nő eltűnését.

       

Peter James összetett és csavaros történetében kezdettől fogva természetesen a férj tűnik a legvalószínűbb elkövetőnek, ahogy az kell, ő lesz a fő gyanúsított. A bizonyítékok gyűlnek, de holttest nincs. A lehetséges bűncselekménynek a motivációja a legizgalmasabb. Mi is történt Eden-nel? Valahol a rutinos krimiolvasó sejtheti persze, mi is áll a háttérben, bár meglepetés még így is bőven akad. Roy is érzi, valami nem stimmel, az ügy sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre bárki elképzelte.
Az olvasmányos, rövid fejezetek gördülékenyen visznek előre. Eközben Roy Grace nyomozófelügyelő meglátogatja a Ford börtönt, és érdekes információkat szerez főellenségéről, Cassian Pewe főtisztről. Ez a párharc már több részen át húzódik, most lezárul. Roy magánélete is sorsfordító helyzethez érkezik.

A karakterek jók, alapos hátteret kapunk az előzményekről. A cselekmény egy titokzatos mesévé bontakozik ki, amely tele van fordulatokkal. Bár nem az akciójelenetek dominálnak, ez egy rejtvény most inkább. Azonban van egy régóta húzódó szál, (Sandy és Brúnó) amit lezárt, elvarrt most a szerző. Elég durván, furcsán. Ezt simán kihagytam volna, nem kellett volna ekkora terjedelem neki, hiszen a nyomozáshoz nem kapcsolódik, csak érzékenyíti az olvasót. Megosztó és felesleges a téma, szomorú kitérő ez. Volt több cselekmény is, amely a könyv jó részét ok nélkül foglalta el. Semmi közük nem volt a gyilkossági rejtélyhez, csak az oldalszámot növelte.

Az eltűnési ügy tényleg több meglepő fordulattal szolgál, mégis valahogy az izgalomfaktor kevés volt, csak a végére pörög fel igazán a krimi. Niall története nem állt össze, ezt a rendőrök is érzik, és sok más dolog sem az izgalom fokozását szolgálta. A kevesebb több lenne ez esetben is, bár érezhető az igyekezet a szerző részéről. Adja magát a sorozat tv-filmes feldolgozása. Tetszett az alapos rendőri munka bemutatása, a technikai háttér, a nyomkövetés elképesztő háttere. Azonban néhány kérdésre adott válasz csak újabb kérdéseket eredményezett. Tényleg érdekes és meglepő, manipulációval és megtévesztéssel teli krimit olvashattam. Még így is a jobbak közé tartozik ez a rész is. Kedvelem Roy Grace alakját, jók a történetek, mind stílusában, mind a hihetőségében. Peter James már bizonyított, remek író. A sorozat köteteit önmagában is lehet olvasni, értehetőek, de a háttér-történet és a karakterfejlődés miatt azért jobb a sorrend.

Nem csak a rejtély tette különlegessé és szórakoztatóvá ezt a könyvet, hanem a szereplők közötti kapcsolati dinamika. A háttérben megbúvó magyarázat végül egyszerű és mégis meglepő a krimi szerelmeseinek. Érezhető most a szerző igyekezete, ez most erős négy csillag nekem, 17. résznek egészen jó. Talán igyekszik lezárni a sorozatot a szerző, néhol ilyen érzést keltett. Összességében ez a rész addiktív, ravasz, enyhén érzelmes, ami meglepő, sokkoló befejezéssel zárul.

ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi!



        

Peter James: (1948. augusztus 22 - Brighton) angol író. 26 filmforgatókönyvet is írt már, a 38 regénye mellett. Több mint 40 díjat nyert velük, köztük a Brit Krimiírók Szövetségének Gyémánttőr-díját is.
A Roy Grace sorozata 38 nyelven, 20 millió példányban kelt el világszerte.






General Press, Budapest, 2024
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528418 · Fordította: Kajsza Krisztina

Oroszok ​Párizsban

 

Helen Rappaport: Oroszok ​Párizsban




        

„Párizs ​tele van oroszokkal" – írja a fiatal Hemingway 1922-ben, miután megérkezik a Szajna parti fővárosba. Valóban, a Romanov-dinasztia 1917-es bukása után oroszok ezrei voltak kénytelenek javaikkal elmenekülni hazájukból. 

Nem volt ez meglepő, hiszen a századfordulón a gazdag oroszok Párizsba mentek, hogy elmeneküljenek az orosz tél elől, részt vegyenek a kulturális életben és vásároljanak a legújabb divatból. Nem meglepő, hogy a forradalom után is ez maradt számukra a kedvenc úti cél. A történelem kikényszerítette szülőföldelhagyás eredményeként a Fény városát valóban ellepték az oroszok. Néhány év alatt 50 ezren kerestek Párizsban menedéket, szabadságot.

Az orosz arisztokraták, művészek és értelmiségiek története elképesztő, döbbenetes, informatív, ahogyan kibontakozik előttünk a lapokon. Helen Rappaport történész a kitelepített oroszok 1917-1940 közötti párizsi életét, sorsát, tragédiáját dolgozza fel. Az érezhetően valós, színes, mozgalmas történelmi háttérrel egy lenyűgöző tablót kapunk.

Párizs mindig is a nyüzsgő kulturális élet, a finom borok és ételek, a nők, valamint a legújabb divat városa volt. Vonzó lehetőség,  az üldöztetések elől menekülőknek, soha jobban, mint az orosz forradalom és a Romanov-dinasztia bukása előtt és után. Az orosz arisztokraták éveken át élvezték mindazt, amit a Belle Époque Paris kínált, és természetesen bőségesen költekeztek. Eleinte. Amíg volt és kitartott a családi ékszerekből... A bolsevik hatalomátvétel brutalitása azonban minden oroszt arra kényszerített, hogy elmeneküljenek hazájukból. Reménykedve az átmeneti állapotban, ám a régi életük, annak fénye már soha nem tért vissza. Ahogyan az emigrációból sem jutottak vissza szülőföldjükre. Az utolsó cár nagybátyjai, Vlagyimir és Alekszisz nagyherceg és a rokonság a regény főszereplői. A történet nagyon részletes, sok konkrét példát ad arra, hogy mi történt az egyes arisztokrata családokkal.

Rappaport mesteri portrékat mutat be ezekről az arisztokrata családokról, amihez a Fény városának szeretetteljesen részletes képét idézi háttérnek. Párizsba érkezve egykori hercegeket lehetett látni taxit vezetni, varrni tudó feleségeik pedig a divatházaknál dolgoztak. Egyedi orosz stílusuk inspirációként szolgált olyan tervezőknek, mint Coco Chanel. Tehetséges értelmiségiek, művészek, költők, filozófusok és írók küszködtek a száműzetésben, és fizikai munkából kerestek megélhetést. Majd jött az 1930-as évek gazdasági visszaesése. A depresszió, majd a második világháború tovább fokozta kilátástalan helyzetüket.

Néhányan, mint például Chagall és Stravinsky, nagy sikereket értek el ugyanakkor Párizsban, ahol abban az időszakban olyan amerikaiakat fogadtak, mint Fitzgerald és Hemingway. A politikai aktivisták a bolsevik rezsimet távolról igyekeztek megdönteni, míg mindkét oldal kettős ügynökei kémkedést és merényletet terveztek. Intrikák, árulások és cselszövések tarkítják a képet. A szovjet titkosrendőrség is beszivárgott az emigráns közösségbe. Ezek a kalandok afféle élet-halál harcként jelennek meg. Kevés sikert hozva, a múlt bizony tovatűnt. Sokan arra számítottak, hogy a bolsevik uralom véget ér, és visszatérnek Oroszországba.

Mások elszegényedve a mindent elsöprő honvágyuk csapdájában éltek. Ez a természetes sóvárgás Oroszország után, amelyet kénytelenek voltak elhagyni, felőrőlte az idegeiket is. A párizsi emigránsok számára a reménykedés és a nosztalgia végül valami sokkal fájdalmasabb dologgá változott, mert kénytelenek voltak messziről szemtanúi lenni ahogyan a gonosz, felemésztette szeretett hazájukat. Lebilincselő kordokumentum, életrajz ez a könyv. Helen Rappaport brit történész értőn nyúlt a témához, sok újabb információt beleszőve. Érdemes a sokatmondó részletekre figyelni, ahol titkokat, összefonódó szomorú életutakat villant fel. Élvezetes és megdöbbentő, színes, mozgalmas olvasmány egy letűnt kor szereplőiről. Gazdag fényképmelléklet teszi még átélhetőbbé az olvasottakat. Igényes és kifejező borítója összhangban van a tartalommal.




ITT kedveménnyel rendelhető!

     

Helen Rappaport (1947) történész, Oroszország-szakértő, életrajzíró; kutatásai elsősorban a viktoriánus korszak és a forradalmi Oroszország történetére irányulnak. Folyékonyan beszél oroszul, klasszikus orosz színműveket fordított – beleértve Csehov összes darabját. Gyakran közreműködik televíziós és rádiós történelmi dokumentumműsorokban. A forradalom fogságában című kötete 2016-ban jelent meg, felettébb élénk és elismerő kritikai visszhang kíséretében. A négy nővér könyve 2021-ben került a boltokba. Az angliai Nyugat-Dorsetben él.

Európa, Budapest, 2024
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635048663 · Fordította: Tomori Gábor

Baljós ​tavasz

 

Agatha Christie: Baljós ​tavasz





                                       

A Krimi Királynőjének legfrissebb, évszakhoz köthető novelláskötete is hozza a tőle megszokott színvonalat. Ez a harmadik szezonális novellagyűjtemény Agatha Christie-től, amely már a hangulatos borító élénk színeivel a tavaszt idézi. 


Az antológia Christie több szeretett nyomozóját is felvonultatja. Nyomozni fog Poirot és Miss Marple, több történetben is, de feltűnik Mr Quini, Parker Pyne, valamint Tommy és Tuppencenek is jut felderíteni való. Agatha Christie 12 tavaszi témájú novellából álló gyűjteménye hangulatos és könnyed szórakozás, ismét jó kikapcsolódás. A Puskás nyitja a sort, ami egy részlet Agatha Életem című regényéből. Első meghatározó találkozás a félelemmel... Baljós események zavarják meg a tavaszt.

                    

Hercule Poirot vakáción van Japp és Hastings társaságában, amikor egy bezárt szobában történt látszólagos öngyilkossághoz hívják őket. Ilyen történet is volt ugyan, de még így is eredeti a megoldás.
Tommy és Tuppence egy sarkkutató eltűnt menyasszonyának nyomait keresi. Furcsa és meglepő megoldást kapunk. Feszült, mégis megmosolyogtató, azt gondolom. A Halált hozó gyógyfű volt az egyik kedvencem. Tavasz van, nyílik a zsálya, a gyűszűvirág. Ez utóbbi növény mérgező lelevelei valahogyan bekerülnek a konyhára...az eredmény nem is marad el. Többen lesznek rosszul, egy fiatal lány azonban meghal. Balszerencse vagy szándékos gyilkosság történt? A kérdésre Miss Marple derít fényt.


Legtöbb novella az emberi gonoszságra épül. Könnyed kis mérgezések, eltűnt ékszerek, szerencsevadászok tűnnek fel, hoznak izgalmakat. Ékszerrablás a Grand Metropolitanben: Brightonban vakációján Hercule Poirot megoldja egy gyöngy nyaklánc lehetetlen ellopását egy szállodai szobából. Van, ahol a féltékenység áll a háttérben. Az Aranyrudak talán a legkülönösebb a kötetben. Eléggé hosszú és bonyolult egy novellához képest. A spanyol Armada egykor hajótörést szenvedett, aranyat szállító hajója áll a középpontban. Cornwallban játszódik, jól elmesélt és szórakoztató.
A másik kedvencem a Hattyúdal című írás volt. A bosszú édes íze mindenért kárpótol, még évekkel később is. A bosszú hidegen tálalva a legjobb - gondolhatjuk. Egy váratlan haláleset a Tosca előadása közben a színpadon...látványos, jól felépített mese. A kötetet záró Greenshaw Bolondvára nálam a már olvasottak közt van. Kiváló történet, ahol ismét Miss Marple adja a megoldát.


Christie tavaszi hangulatú, szellemes történeteivel garantáltan kellemes kikapcsolódást nyújt a műfaj kedvelőinek. Színesek-ízesek ezek a novellák, mint a tavasz. Aki már több Christie-gyűjteményt olvasott, előfordulhat, hogy a néhány történettel már találkozott. Mindig szívesen olvasom ezeket a rövid írásait, és általában mindegyik gyűjteményben van kettő-három, ami még új számomra. Tetszett a kötet végén a jegyzék, melyik novella hol, mikor jelent meg eredetileg. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki klasszikus krimire, nyomozásra vágyik. Egyben jó alap ismerkedni az írónő stílusával, munkásságával.



ITT rendelhető kedvezménnyel!







   

Agatha Christie: 1890. szeptember 15. (Torquay) – 1976. január 12. (Wallingford)

A krimi koronázatlan királynője Agatha Mary Clarissa Miller néven született.

1920-ban látott napvilágot első krimije, melyben először bukkant fel az általa teremtett legendás nyomozó, Hercule Poirot. 1926-ban jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, amely az első lépést jelentette a világhír felé.



Helikon, Budapest, 2024
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636202637 ·


Fordította Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Katona Tamás, Kállai Tibor, Prekop Gabriella, Sipos Katalin.

Gyerekkorunk ​legszebb nyara

Berta Ádám:
Gyerekkorunk ​legszebb nyara




                                      

Szeretem a novellákat: ezek az apró, ellesett életképek, belső érzések és rezdülések, amik nem törekszenek ugyan a teljességre, inkább egy adott pillanatot próbálnak megfogni, átadni az olvasónak. Néha maga a történet hangulata elég a katarzishoz.

A novellák többségében valamilyen formában a férfi-nő kapcsolat kerül bemutatásra, külünböző nézőpontokból. Ám rengeteg hétköznapi életkép elevenedik meg a szemünk előtt. Változatosak, sok témát érintenek: utazások, gyerekkor, felnőtté válás, elvágyódás, családi kapcsolatok, hely- és boldogságkeresés. A témák mellé a helyszínek is igen változatosak lettek. Különösen tetszettek a gyemekkori emlékek megidézései, vagy a fiatalok botladozó helykeresése. Igazi emberi pillanatok, élethelyzetek villannak fel, bár az egyik novella főszereplője egy mókus. Rövid, tömör, sallangmentes írások. Az író egészen szokatlan módon játszadozik a képzeletünkkel. A dolgok ritkán azok, aminek elsőre gondolnánk. Átlagemberek, átlagos események, hétköznapi valósága köszön ránk. A szereplők pillanatnyi érzései, gondolatai átélhetőek és jellemzőek. Berta Ádám elgondolkodtatja, meglepi az olvasót. Igazán életszagú novellákat olvashattam, színes nyelvezettel, jó karakterekkel.

Mindegyik novella hagy valami nyugtalanító érzést az emberben, mert magyarázat nincs mindig a dolgokra, csak a sejtés marad. Jártam úgy néhányszor olvasás közben, lapoztam a folytatásért, de már egy másik írás kezdődött. Néhol vicces, néhol groteszk, de csipetnyi humor szinte mindegyik novellában akad, ahogyan van dráma, és rengeteg visszafogott érzelem is. Keveltem, jó volt olvasni Berta Ádám mondatait, sajátos ritmusban megírt történeteit. Berta Ádám a pillanatot ragadja meg, írja le és hozza közel. Meglepő, néha mi az, ami emlékként nyomot hagy bennünk. Az emberi kapcsolatok mélyére világít rá írásaiban a szerző.

A novellák közül volt amelyik az egyszerűségével fogott meg. Engedte, sőt kérte a képzeletem játékát. Akadt köztük titokzatos, afféle hagyományos, hétköznapi életkép is. Ez nyugalmával megragadó volt. Akadt amelyik a ki nem mondott fájdalmával fogott meg. Ami ellen nincs feloldás, nincs menekülés. Ott lapul mélyen a rég hurcolt fájó eset, hogy váratlanul ránk törjön. Azért olyan is akadt, amelyiken végig tudtam felhőtlenül mosolyogni.

Negyven novella került a kötetbe. Nehéz kiemelni a novellák közül, hiszen, valami miatt több is megfogott.

Néhány kedvencem a kötetből, a címadó novella mellé: Pocsék kiszolgálás, Harmincöt hónap, Az ártó géniusz, amit apám küldött rám, A gondozatlan kert, Nehéz becsomagolni, Az Alpok túloldala, Ahogy kikelnek a teknősbékák, A nyaralás lényege, Egy kávét?, Papa Joe napszemüvege, Eltűnő pontok és a Könyvesbolt.

A kortárs irodalmat kedvelőknek különösen ajánlom. Berta Ádám prózáját. Játékos, pontos képet ad jelenünkről. Remekül kikapcsolt, néhol elgondolkoztatott, mindenképp érdemes elolvasni.  2020-ban – e kötet nyitódarabjáért – Hévíz Irodalmi Díjat, 2021-ben Baumgarten-jutalmat kapott.



ITT megvásárolható dedikált formában  a kötet! 

 Kedvezménnyel a kiadótól IDE katt! 





                   

Berta Ádám 1974-ben született Szegeden. Első prózakötete 37 éves korában jelent meg. Azóta írt öt regényt, tavaly jelent meg első meséje Agócs Írisz illusztrációival. Ez a harmadik novellagyűjteménye. A Cser Kiadónál megjelent kötetei:

A kígyó feje (2020)
Magamat rajzolom középre (2021)
Szöszmösz, a tündéregér (2023)

Cser, Budapest, 2024
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632787497

ABBA: Waterloo 50

 

ABBA: Waterloo 50


      

1974. április 6-án, azaz ma ötven éve az ABBA Waterloo című dalával az angliai Brightonban megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. A sikert elérni és megtartani kitartó munkával sikerült az együttes tagjainak. Az ABBA elindult a hírnév és a siker felé vezető úton. Tény az is, hogy az ABBA Waterloo című kislemeze tartós hatással volt a zeneiparra. 

      

A Waterloo számos egyedi és lenyűgöző tulajdonsággal rendelkezik. Napoleon vesztes csatája, mint egy szerelmi kapcsolat metaforája jelenik meg a dalban. Agnetha, Björn, Benny és Annifried zenetörténelmet írt ott és akkor. Nem csupán a versenyt nyerték meg fölényesen, de a popzenében elért tartós sikereik is innen datálhatóak. 

Az ABBA már az előző évben, 1973-ban is indult a svéd előválogatón a Melodifestivalen. Akkor a Ring, Ring daluk a harmadik lett. A következő évben viszont bekövetkezett az áhított áttörés! A "Waterloo" kifejezetten az 1974-es Eurovíziós Dalfesztiválra íródott, menedzseri tanácsra. Ugyanis Stig Anderson feltett szándéka volt, hogy betörjön a nemzetközi poppiacra is, és úgy gondolta, ennek egyik nagy lehetősége az Eurovíziós Dalfesztivál megnyerése lehet. Jól gondolta. Az idő is őt igazolta. 2005. október 22-én, az Eurovíziós Dalfesztivál 50. évfordulójának ünnepségén a „Waterloo”-t a verseny történetének legjobb dalának választották. Mindmáig az ABBA 

a verseny legnagyobb felfedezettje, akik tartós sikert tudhatnak maguk mögött.

A svéd ABBA együttes története hivatalosan 1970-ben kezdődött, bár a négy előadó már a hatvanas években is dolgozott együtt, ismerték egymást. Jó felütést adott a svéd kvartettnek, a világsiker megállíthatatlan volt. A kezdetektől a globális szupersztárságig az ABBA zenéje generációkon átívelően a közönséghez rezonál, átlépi a kulturális határokat, és egyesíti a hallgatókat.

       

Nézzük a nyertes dalt!

A dal minden ízében és ritmusában, valamint előadásában különbözött az Eurovíziós Dalfesztivál szokásos "drámai balladák" hagyományaitól. Az ABBA valami olyasmit adott 

a közönségnek, amit az Eurovízión korábban ritkán láthattunk: friss, lendületes előadás és dal, mutatós jelmezek, egy fülbemászóan tempós dalban. Az eredeti fellépőruhák a stockholmi ABBA Múzeumban megtekinthetők! Owe Sandström tervezte a zenekar számára ezeket a látványos színpadi ruhákat.

Más Eurovízió-győztes dallamoktól eltérően a dal vonzereje meghaladta Európát: a „Waterloo” Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, Rodéziában és az Egyesült Államokban is bejutott a Top 10-be. A Waterloo klipjét 1974-ben, a Ring Ringgel egy időben rögzítették a stockholmi SVT stúdióban, Lasse Hallström rendezésében.

                   

A Waterloo az ABBA első igazi világslágere, amellyel megnyerte az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivált. 24 pontot kapott, ami elég volt a fölényes győzelemhez (a második helyezett, az olasz Gigliola Cinquetti ugyanis 18 pontot gyűjtött be), mindazonáltal a svéd kvartett a fesztivál történetének legkisebb pontarányával nyert (14%). A Waterloo-val az ABBA olyan popzenei nagyhatalmak toplistáinak élére került, mint az Egyesült Királyság, az NSZK és Ausztrália, sőt még az Egyesült Államok Billboard-listáján is elérte a hatodik helyet.

2017-ben a Billboard a 9. helyre sorolta a dalt a 15 legjobb ABBA dalt tartalmazó listáján, 2021-ben pedig a Rolling Stone a 10. helyre sorolta a 25 legjobb ABBA dalt tartalmazó listáján. Az 1974. április 6-i Eurovíziós Dalfesztivál az ABBA történetének leghíresebb pillanata. Jó felütést adott a svéd kvartettnek, a világsiker megállíthatatlan volt.




IDE kattintva meghallgathatod a nyertes dalt! 





Forrás: wiki, Carl Magnus Palm: ABBA (Helikon)